|
A jogszabály 2010. augusztus 24-én
hatályos állapota |
|
19/1997. (VII. 4.) KTM rendelet
az elkobzott védett
természeti értékekkel kapcsolatos intézkedésekről
A természet védelméről szóló 1996.
évi LIII. törvény 78.
§-ának (3) bekezdésében, valamint 85. §-ának b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a
következőket rendelem el:
1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed
a) a
környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban:
felügyelőség) által, vagy
b) külön
jogszabályban meghatározott eljárás keretében más hatóság által
elkobzott
védett és fokozottan védett (a továbbiakban együtt: védett) természeti értékek
elhelyezésére, hasznosítására, megsemmisítésére, valamint az ehhez kapcsolódó
hatósági feladatokra.
(3) Az (1)-(2) bekezdések
szempontjából védett természeti értéknek tekintendő:
a) a
védett élő szervezetek egyede, annak bármely fejlődési alakja, szakasza,
valamint származéka (a továbbiakban együtt: egyede);
b) a
védett ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány (a továbbiakban együtt: ásványi
képződmény);
c) a
barlangi képződmény.
2. § Az elkobzott védett természeti érték
az elkobzást kimondó határozat jogerőre emelkedésével - fellebbezésre tekintet
nélkül végrehajtható határozat esetében annak közlésével - a Magyar Állam
tulajdonába kerül.
3. § (1) Az elkobzást kimondó hatóság a
védett élő szervezet életben, illetve életképes állapotban tartásához, védett
élő szervezet származéka és nem élő védett természeti érték esetében állagának,
állapotának megóvásához szükséges intézkedéseket köteles megtenni.
(2) Ha az elkobzást kimondó hatóság
nem a felügyelőség vagy a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (a
továbbiakban: Minisztérium), akkor az az
elkobzott védett természeti értéket haladéktalanul köteles átadni az elkobzás
helye szerinti nemzeti park igazgatóságnak (a
továbbiakban: igazgatóság), aki azt a felelős őrzés szabályai szerint köteles
kezelni.
4. § Az elkobzott védett természeti
értékeket kizárólag a természetvédelmi érdekekkel összhangban álló célokra és
az e rendeletben meghatározott módon lehet felhasználni.
5. § Az elkobzás, az elhelyezés során ki
kell zárni a védett természeti értékkel kapcsolatos kereskedelem lehetőségét,
valamint azt, hogy az állati vagy növényi eredetű termék, származék, védett
ásványi vagy barlangi képződmény magántulajdonba, illetve természetes személyek
vagyonkezelésébe kerüljön.
6. § Az elkobzott védett természeti
értékeket úgy kell hasznosítani (beleértve az elhelyezést), hogy az élő vagy
életképes védett élő szervezet az élőhelyére visszakerüljön, vagy más
természetvédelmi (bemutatási, tudományos, kutatási, oktatási) célokat
szolgáljon.
Védett növényfajokra vonatkozó rendelkezések
7. § (1) A
védett növényfaj élő egyedét az élőhelyre vissza kell juttatni, ha ez a faj
védelme érdekében indokolt, és
a) a
származás (gyűjtés) helye pontosan ismert;
b) az
egyed egészséges és életképes;
c) az
élőhelyre való visszajuttatás az eset összes körülményének mérlegelése alapján
eredményesnek ígérkezik, és a fennmaradás feltételei tartósan biztosítottak.
a) a
származás (gyűjtés) helye nem ismert, vagy
b) az
egyed az élőhelyre való visszajuttatásra nem alkalmas,
vagy
c) az
élőhely megsemmisült, vagy helyreállíthatatlanul károsodott, vagy
d) az
egyed élőhelyén való fennmaradása nem biztosított,
a
hasznosítását természetvédelmi szervezetnél, botanikus (gyűjteményes) kertben,
tudományos, kutatási vagy oktatási intézményben történő elhelyezéssel kell
biztosítani.
(3) A
védett növényfaj élettelen egyedének hasznosítása kizárólag természetvédelmi
szervezetnél, tudományos, kutatási, oktatási intézménynél vagy
közgyűjteményben, illetve más jogi személynél természetvédelmi célból történő
elhelyezésével lehetséges.
Védett állatfajokra vonatkozó rendelkezések
8. § (1) A
védett állatfaj élő egyedét az élőhelyre vissza kell juttatni, ha ez a faj
védelme érdekében indokolt, és
a) a
származási helye pontosan ismert,
b) az
egyed egészséges és életképes,
c) a
visszajuttatás az egyed ott élő természetes állományára nem jár hátrányos
következményekkel,
d) az
élőhelyre való visszajuttatás az eset összes körülményeinek mérlegelése alapján
eredményesnek ígérkezik, és a fennmaradás feltételei tartósan biztosítottak.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt
feltételek fennállása érdekében meg kell győződni arról, hogy
a) az
egyed a fogságban tartás, illetve a szállítás során nem fertőződött meg olyan
betegségekkel és parazitákkal, amelyek az egyed vadon élő állományára vagy más
védett állatfajokra átterjedhetnek;
b) az
állat nem tartozik más alfajhoz, mint az élőhelyen lévő állomány, vagy nem
származik más területről és ennek következtében nem
ronthatja a vadon élő védett állatfaj genetikai állományát;
c) a
fogság következtében az egyed nem hordozza más, rokon faj olyan magatartási
elemeit, amelyek a visszajuttatás után interspecifikus
hibridizációt eredményezhetnek.
(3) Amennyiben az (1)-(2)
bekezdésben foglalt feltételek hiánya miatt az egyed élőhelyére való visszajuttatására
nincs mód - a természet- és állatvédelmi szempontoknak megfelelő - hasznosítása
mentőközpontban való elhelyezés lehet.
(4) Mentőközpont vadaspark, állatkert vagy a
Minisztérium által nyilvántartott védett állatfaj tartására szolgáló hely
lehet.
9. § A
védett állatfaj élő egyedének életben tartása mellőzhető (túlaltatható), ha
a) az
élőhelyre történő visszajuttatás a védett állatfaj szempontjából nem indokolt,
vagy nem lehetséges, állományának, vagy más védett élő szervezet állományának
fennmaradását veszélyezteti, és
b) mentőközpontban
vagy magángyűjteményben való elhelyezése nem lehetséges, vagy
c) olyan
nem gyógyítható egészségi állapotban van, amely miatt további életben tartása
szenvedésével járna.
10. § (1) Az élettelen vagy túlaltatott
védett állatfaj egyede tetemének (származékának) hasznosítása kizárólag
természetvédelmi szervezetnél tudományos, kutatási, oktatási intézményben vagy
közgyűjteményben, illetve más jogi személynél természetvédelmi célból történő
elhelyezéssel lehetséges.
Egyéb védett élő szervezetekre vonatkozó rendelkezések
11. § A
védett növény- és állatfajnak nem minősülő védett élő szervezetek
hasznosítására a 7-10. §-ok rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.
Védett ásványi és barlangi képződményekre vonatkozó rendelkezések
12. § (1) Védett ásványi vagy barlangi
képződmény hasznosítására kizárólag természetvédelmi szervezetnél, tudományos,
kutatási, oktatási intézménynél vagy közgyűjteményben történő elhelyezéssel
kerülhet sor.
(2) Védett ásványi vagy barlangi
képződmény nem semmisíthető meg.
13. § (1) A
védett természeti értékek elhelyezéséről, hasznosításáról
a) védett
természeti érték és az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból
jelentős állat-, illetve növényfajok esetében a felügyelőség,
b) fokozottan
védett természeti érték esetében az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi
és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség),
c) egyéb,
védetté, illetve fokozottan védetté nem nyilvánított, a vadon élő állat- és
növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelméről
szóló 338/97/EK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó elkobzás esetén a
Minisztérium
A döntésről a felügyelőség, a
Főfelügyelőség, illetve a Minisztérium tájékoztatja az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetet.
(2) A
felügyelőség, a Főfelügyelőség vagy a Minisztérium (1) bekezdés szerinti
döntése nem érinti az állam tulajdonosi jogait gyakorló szerv - külön
jogszabály szerinti - jogait.
(3) A
védett természeti érték elhelyezése, hasznosítása a védett természeti értéket
őrző igazgatóság helye szerint illetékes felügyelőség feladata.
14. § E rendelet a kihirdetését követő 8.
napon lép hatályba, rendelkezéseit a folyamatban lévő
ügyekben is alkalmazni kell.