|
A jogszabály 2010. augusztus 24-én
hatályos állapota |
|
1995. évi LXXXI. törvény
a Biológiai
Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről
1. § Az Országgyűlés a Rio de Janeiróban,
1992. június 13-án aláírt Biológiai Sokféleség Egyezményt e törvénnyel
kihirdeti. (A Magyar Köztársaság megerősítő okiratának letétbe helyezése az
ENSZ Főtitkáránál 1994. február 24-én megtörtént.)
2. § Az egyezmény magyar nyelvű szövege a
következő:
„BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG EGYEZMÉNY
tudatában a
biológiai sokféleségben rejlő értékeknek, valamint a biológiai sokféleség és
komponensei ökológiai, genetikai, társadalmi, tudományos, oktatási, kulturális,
rekreációs és esztétikai értékeinek,
tudatában a
biológiai sokféleség jelentőségének az evolúcióban és a bioszféra életfenntartó
rendszereinek megtartásában is,
megerősítve, hogy
a biológiai sokféleség megőrzése az emberiség közös ügye,
megállapítva, hogy
az Államok szuverén jogokkal rendelkeznek saját biológiai erőforrásaik felett,
megállapítva azt
is, hogy az Államok felelősek biológiai sokféleségük megőrzéséért és biológiai
erőforrásaik fenntartható módon történő használatáért,
aggódva amiatt,
hogy a biológiai sokféleség jelentősen csökken bizonyos emberi tevékenységek
miatt,
tudatában annak, hogy
a biológiai diverzitással kapcsolatos információ és
tudás általában hiányzik, és hogy sürgősen szükség van tudományos, technikai és
intézményi kapacitás kifejlesztésével azon alapvető ismeretek megszervezésére,
melyek alapján a megfelelő intézkedések megtervezhetők és végrehajthatók,
megjegyezve, hogy
a biológiai sokféleség jelentős csökkenésének vagy elvesztésének okait
létfontosságú előre látni, megelőzni és okait megszüntetni,
megjegyezve azt is, hogy
ahol a biológiai sokféleség jelentős csökkenésének vagy elvesztésének veszélye
fenyeget, a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható érvként az e
fenyegetés elkerülésére vagy mérséklésére irányuló intézkedések elhalasztására,
megjegyezve továbbá, hogy
a biológiai sokféleség megőrzéséhez az alapvető követelmény az ökológiai
rendszerek és természetes élőhelyek in-situ
védelme és a fajok életképes populációinak fenntartása és helyreállítása
természetes környezetükben,
megjegyezve továbbá, hogy
a mindenekelőtt a származás szerinti országban végrehajtott ex-situ
intézkedéseknek szintén fontos szerepe lehet,
felismerve számos
hagyományos életstílusú bennszülött és helyi közösség szoros és tradicionális
függését a biológiai erőforrásoktól, és a biológiai sokféleség megőrzésével,
illetve komponenseinek fenntartható használatával kapcsolatos tradicionális
tudásból, újításokból és gyakorlatból származó haszon egyenlő megosztásának
kívánatosságát,
felismerve a
nők alapvető szerepét is a biológiai sokféleség megőrzésében és fenntartható
használatában, és megerősítve annak szükségességét, hogy a nőknek a biológiai
sokféleség megőrzésére vonatkozó politika kialakításában és kivitelezésében
minden szinten teljes részvételt kell biztosítani,
hangsúlyozva az
Államok, a kormányközi szervezetek és a nem-kormányzati szektor közötti
nemzetközi, regionális és globális együttműködés fontosságát és elősegítésének
szükségességét a biológiai sokféleség megőrzésének és komponensei fenntartható
használatának céljából,
elismerve, hogy
új és további pénzügyi források biztosítása, valamint a megfelelő technológiák
kellő hozzáférhetősége várhatóan lényeges változást eredményezhet majd
világszerte a biológiai sokféleség csökkenésének kezelésében,
elismerve továbbá, hogy
külön intézkedés szükséges a fejlődő országok igényeinek kielégítésére,
beleértve új és további pénzügyi források és a vonatkozó technológiák megfelelő
hozzáférhetőségének biztosítását,
megjegyezve e
tekintetben a legkevésbé fejlett országok és kis szigetállamok sajátos
feltételeit,
elismerve, hogy
a biológiai sokféleség megőrzésére jelentős beruházások szükségesek, és hogy ezen beruházásokból sokféle környezeti, gazdasági és
társadalmi haszon várható,
felismerve, hogy
a fejlődő országokban a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint a nyomor
leküzdése az első és legfontosabb prioritás,
annak tudatában, hogy
a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata alapvető fontosságú
a világ növekvő népességének élelmezési, egészségügyi és más szükségleteinek
ellátásában, és e célból lényeges mind a genetikai erőforrások, mind a
technológiák hozzáférhetősége és megosztása,
megjegyezve, hogy
végső soron a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható használata az
Államok közötti baráti viszonyt fogja erősíteni, és hozzá fog járulni az
emberiség békéjéhez,
igényelve a biodiverzitás és komponenseinek fenntartható használatával
kapcsolatos meglevő nemzetközi intézkedések
megerősítését és kiegészítését,
eltökélten a
jelen és jövő nemzedékek érdekében a biológiai sokféleség megőrzésére és
fenntartható használatára,
a
következőkben állapodtak meg:
Biológiai sokféleség a
bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek
között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e
rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat; ez magában foglalja a
fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai
rendszereknek a sokféleségét.
Biológiai erőforrások tartalmazzák
a genetikai erőforrásokat, szervezeteket vagy azok részeit, populációkat vagy
az ökológiai rendszerek bármely más élő komponensét, amely az emberiség számára
ténylegesen vagy potenciálisan felhasználható vagy értékes.
Biotechnológia bármely
olyan technológiai alkalmazást jelent, amely biológiai rendszereket, élő
szervezeteket vagy ezek származékait használja fel meghatározott felhasználású
termékek vagy folyamatok létrehozására vagy módosítására.
Genetikai erőforrások származási
ország azt az országot jelenti, amelynek birtokában vannak
azok a genetikai erőforrások in-situ körülmények
között.
Genetikai erőforrást szolgáló ország
azt az országot jelenti, amely genetikai erőforrásokat
szolgáltat in-situ forrásokból gyűjtve,
beleértve mind a vad, mind a háziasított fajok populációit, vagy olyan ex-situ forrásokból véve, amelyek
származhattak, vagy nem származhattak az illető országból.
Háziasított vagy termesztett fajok olyan
fajokat jelölnek, amelyeknél az emberek saját
hasznukra befolyásolták az evolúciós folyamatot.
Ökológiai rendszer (ökoszisztéma) jelenti
a növény-, állat- és mikroorganizmus-közösségek, valamint ezek élettelen
környezetének dinamikus együttesét - egy funkcionális egységben.
Ex-situ védelem a
biológiai sokféleség komponenseinek természetes élőhelyen kívüli megőrzését
jelenti.
Genetikai erőforrás (genetikai
anyag) bármely növényi, állati, mikrobiális
vagy más eredetű, az öröklődés funkcionális egységeit
tartalmazó anyagot jelent.
Élőhely olyan
hely vagy helytípus, ahol egy élőlény vagy populáció a természetben előfordul.
In-situ feltételek olyan
feltételeket jelentenek, ahol a genetikai erőforrások ökológiai rendszereken
belül és természetes élőhelyeken léteznek, illetve háziasított és termesztett
fajok esetében abban a környezetben élnek, hol megkülönböztető sajátságaik
kifejlődtek.
In-situ védelem ökológiai
rendszerek és természetes élőhelyek megőrzését és a fajok életképes
populációinak helyreállítását és fenntartását jelenti természetes
környezetükben, valamint háziasított vagy termesztett fajok esetében abban a
környezetben, melyben a rájuk jellemző tulajdonságaik kifejlődtek.
Védett terület meghatározott
védelmi cél érdekében létesített vagy szabályozott és fenntartott, földrajzilag
meghatározott területet jelent.
Regionális gazdasági integrációs
szervezet egy adott régió szuverén államaiból
alakult olyan szervezetet jelent, amelyre a tagállamok átruházták az ezen
Egyezményben szabályozott ügyekkel kapcsolatos illetékességüket, és amely saját
szabályzata szerint, megfelelő felhatalmazással rendelkezik az egyezmény
aláírására, ratifikálására, elfogadására, jóváhagyására és életbeléptetésére.
Fenntartható használat a
biológiai sokféleség komponenseinek olyan módon és ütemben történő használatát
jelenti, mely nem vezet a biológiai sokféleség hosszú távú csökkenéséhez, ezzel
fenntartva a benne lévő lehetőséget a jelen és jövő generációk igényeinek és
törekvéseinek kielégítésére.
Technológia magában
foglalja a biotechnológiát.
a) a
biológiai sokféleség komponenseinek esetében a nemzeti illetékesség határain
belül, és
b) azon
folyamatokra és tevékenységekre - tekintet nélkül arra, hogy hatásuk hol
jelentkezik -, amelyeket fennhatóságuk vagy ellenőrzésük alatt, nemzeti
fenségterületükön vagy azon kívül végeznek.
Általános rendszabályok a megőrzésre és fenntartható hasznosításra
Minden Szerződő Fél, a sajátos
feltételeinek és képességeinek megfelelően
a) nemzeti
stratégiákat, terveket vagy programokat dolgoz ki a biológiai sokféleség
megőrzésére és fenntartható hasznosítására, vagy e célra adaptál már meglévő
stratégiákat, terveket vagy programokat, amelyek tükrözik, többek között, az
ezen Egyezményben felsorolt és az érintett Szerződő Félre vonatkozó
intézkedéseket; és
b) belefoglalja,
amennyire csak lehet és megfelelő, a biológiai sokféleség megőrzését és
fenntartható hasznosítását az ágazati vagy ágazatközi tervekbe, programokba és
szakpolitikai tevékenységbe.
a) azonosítja
a biológiai sokféleség azon komponenseit, melyek fontosak a megőrzés és
fenntartható használat szempontjából, figyelembe véve az I. Mellékletben
foglalt kategóriákra utaló listát;
b) ellenőrzi
mintavétel és más módszerek útján a biológiai sokféleség fenti a) bekezdés
szerint meghatározott komponenseit, különös figyelmet fordítva azokra, amelyek
sürgős védelmi intézkedéseket igényelnek és azokra, amelyek a fenntartható
hasznosításra a legnagyobb lehetőséget kínálják;
c) azonosítja
azokat a folyamatokat és tevékenységfajtákat, amelyeknek jelentékeny vagy
valószínűleg jelentős mértékű a káros hatása a biológiai sokféleség megőrzésére
és fenntartható hasznosítására, továbbá ellenőrzi a hatásaikat mintavétellel és
más módszerek segítségével;
d) kezeli
és szervezi valamilyen eljárással a fenti a), b) és c) bekezdések
szerinti azonosítási és ellenőrzési tevékenységekből származó adatokat.
Minden Szerződő Fél, amennyire csak
lehetséges és megfelelő
a) létrehozza
a védett területek rendszerét, vagy olyan területeket, ahol a biológiai
sokféleség megőrzése érdekében speciális intézkedéseket kell tenni;
b) irányelveket
dolgoz ki, ahol szükséges, a védett területek, vagy az olyan területek
kiválasztására, kijelölésére és kezelésére, ahol a biológiai sokféleség
megőrzésére speciális intézkedéseket kell tenni;
c) akár
a védett területeken belül, akár azokon kívül szabályozza
vagy kezeli azokat a biológiai erőforrásokat, amelyek a biológiai sokféleség
megőrzéséhez fontosak, tekintettel azok megőrzésének és fenntartható
hasznosításának biztosítására;
d) elősegíti
az ökológiai rendszerek, természetes élőhelyek védelmét és a fajok életképes
populációinak fenntartását természetes környezetükben;
e) elősegíti
a védett területekkel szomszédos területeken a környezetileg helyes és
fenntartható fejlődést ezen területek további védelme
céljából;
f) rehabilitálja
és helyreállítja a degradálódott ökológiai rendszereket, és elősegíti a
veszélyeztetett fajok megújulását, többek között, tervek vagy más kezelési
stratégiák kidolgozásával és megvalósításával;
g) eszközöket
biztosít vagy tart fenn a biotechnológia eredményeként létrejött olyan
módosított élő szervezetek hasznosításából és kibocsátásából eredő kockázatok
szabályozására, kezelésére vagy ellenőrzésére, amelyeknek valószínűleg a
biológiai sokféleség megőrzését és fenntartható hasznosítását érintő káros
környezeti hatásaik vannak, beleértve az emberi egészséget érintő kockázatok
számításba vételét is;
h) az
ökológiai rendszereket, élőhelyeket vagy fajokat veszélyeztető idegen fajok betelepítését megelőzi vagy ellenőrzi, illetőleg
megsemmisíti azokat;
i) erőfeszítéseket
tesz azon feltételek biztosítása érdekében, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a
biológiai sokféleség jelenlegi felhasználása és megőrzése, valamint
komponenseinek fenntartható hasznosítása egymással összeegyeztethető legyen;
j) nemzeti
jogalkotása keretében tekintetbe veszi, megőrzi és fenntartja a hagyományos
életmódokat megtestesítő bennszülött és a helyi közösségeknek a biológiai
sokféleség megőrzése és fenntartható hasznosítása szempontjából fontos
ismereteit, újításait és módszereit, továbbá elősegíti azok szélesebb körű
alkalmazását ezen ismeretek, újítások és módszerek birtokosainak jóváhagyásával
és bevonásával, valamint ösztönzi az ilyen ismeretek, újítások és módszerek
alkalmazásából eredő haszon egyenlő elosztását;
k) kidolgozza vagy karbantartja a
veszélyeztetett fajok és populációk védelméhez szükséges jogszabályokat és/vagy
más szabályozó rendelkezéseket;
l) szabályozza vagy kezeli a
tevékenységek megfelelő folyamatait és kategóriáit, ahol a 7. Cikkely szerint,
a biológiai sokféleséget jelentősen károsító hatást állapítottak meg; és
m) együttműködik
pénzügyi és más támogatás nyújtásával, különösen a fejlődő országok számára a
fenti a)-l) bekezdésekben körülírt in-situ védelem érdekében.
Minden Szerződő Fél, amennyire csak
lehetséges és megfelelő, főképpen az in-situ intézkedések
kiegészítése céljából
a) intézkedéseket
hoz a biológiai sokféleség komponenseinek ex-situ
védelmére, lehetőleg azok származási országában;
b) megteremti
és fenntartja a növények, állatok és mikroorganizmusok ex-situ
megőrzésének, valamint kutatásának feltételeit, elsősorban a genetikai
források származási országaiban;
c) intézkedéseket
hoz a veszélyeztetett fajok rehabilitációjára és helyreállítására, valamint
megfelelő feltételek között történő visszatelepítésükre
természetes élőhelyeikre;
d) szabályozza
és irányítja a biológiai erőforrásoknak a természetes élőhelyekről az ex-situ megőrzés céljára való begyűjtését oly
módon, hogy ez ne veszélyeztesse az ökológiai rendszereket és a fajok in-situ populációit, kivéve, ha speciális,
ideiglenes ex-situ intézkedésekre van
szükség a fenti c) bekezdés értelmében; és
e) együttműködik
pénzügyi és más támogatás nyújtásában a fenti a)-d)
bekezdések szerinti ex-situ védelem
céljából és az ex-situ megőrzés
eszközeinek létrehozásában és fenntartásában a fejlődő
országokban.
A biológiai sokféleség komponenseinek fenntartható
hasznosítása
Minden Szerződő Fél, amennyire csak
lehetséges és megfelelő
a) integrálja
a biológiai erőforrások megőrzésével és fenntartható hasznosításával
kapcsolatos szemléletet a nemzeti döntéshozatalban;
b) a
biológiai erőforrások hasznosítására vonatkozó intézkedéseket tesz a biológiai
sokféleséget érintő káros hatások elkerülése és minimalizálása érdekében;
c) védelmezi
és ösztönzi a biológiai erőforrásoknak a szokásos felhasználását, amely a
védelem vagy a fenntartható hasznosítás követelményeivel összeegyeztethető
hagyományos gazdálkodási gyakorlattal összhangban van;
d) támogatja
a helyi lakosságot a helyreállító tevékenység kidolgozásában és végrehajtásában
az olyan lepusztult területeken, ahol a biológiai sokféleség lecsökkent; és
e) ösztönzi
az együttműködést az állami hatóságok és a magánszektor között a biológiai
erőforrások fenntartható felhasználására vonatkozó módszerek kifejlesztésében.
A Szerződő Felek figyelembe véve a
fejlődő országok sajátos szükségleteit
a) programokat
szerveznek és folytatnak a biológiai sokféleség és komponensei meghatározására,
védelmére és fenntartható hasznosítására szolgáló módszerek tudományos és
technikai oktatására, illetve a képzésre, továbbá támogatják a fejlődő országok
sajátos igényeit figyelembe vevő ilyen oktatást és képzést;
b) támogatják
és ösztönzik az olyan kutatásokat, amelyek a biológiai sokféleség megőrzését és
fenntartható használatát segítik elő, különösen a fejlődő országokban, többek
között a Szerződő Felek Konferenciájának határozataival összhangban, amelyeket
a Tudományos, Technikai és Technológiai Tanácsadó Segédtestület javaslatai
alapján hoznak; és
c) a
16., 18. és 20. Cikkelyekkel összhangban elősegítik a
biológiai sokféleségre vonatkozó kutatás tudományos eredményeinek
felhasználását a biológiai erőforrások megőrzését és fenntartható hasznosítását
szolgáló módszerek kifejlesztésére, valamint együttműködnek ennek érdekében.
a) elősegítik
és ösztönzik a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságára és az ahhoz
szükséges intézkedésekre vonatkozó ismeretek megértését, valamint a hírközlő
eszközökön keresztüli terjesztését és ezen témakörök
oktatási programokba való felvételét; és
b) szükség
szerint együttműködnek más Államokkal és nemzetközi szervezetekkel az oktatást
és a tájékozottságot szolgáló olyan programok fejlesztésében, amelyek a
biológiai sokféleség megőrzésére és fenntartható használatára vonatkoznak.
Hatásvizsgálat és a káros hatások minimalizálása
1. Minden Szerződő Fél, amennyire
csak lehetséges és megfelelő
a) alkalmas
eljárásokat vezet be, amelyek előírják azon terveire vonatkozó környezeti
hatások vizsgálatát, amelyek valószínűleg jelentős káros hatással lesznek a
biológiai sokféleségre, azzal a céllal, hogy az ilyen hatásokat elkerüljék vagy minimalizálják, és ahol alkalmas, lehetővé
teszi a nyilvánosság részvételét az ilyen eljárásokban;
b) megfelelő
intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy kellően figyelembe vegyék az
olyan programjainak és politikai lépéseinek környezeti követelményeit,
amelyeknek feltehetően jelentős mértékű a káros hatása a biológiai
sokféleségre;
c) kölcsönösségi
alapon elősegíti a bejelentést, információcserét és a konzultációt a
fennhatósága vagy ellenőrzése alá tartozó azon tevékenységekről, amelyek
valószínűleg jelentős mértékben károsan befolyásolják más Államok vagy a
nemzeti illetékességen kívül eső területek biológiai sokféleségét, elősegítve a
megfelelő kétoldalú, regionális vagy sokoldalú megegyezések megkötését;
d) a
fennhatósága vagy ellenőrzése alatt keletkező, más Államok fennhatósága alá
tartozó területek vagy a nemzeti illetékességén kívül eső területek biológiai
sokféleségét fenyegető, vagy súlyos veszély vagy kár esetén azonnal értesíti a
potenciálisan érintett Államokat erről a veszélyről vagy károsodásról, valamint
kezdeményezi az ilyen veszélyt vagy károsodást megelőző vagy minimalizáló
intézkedéseket;
e) elősegíti
a természeti vagy akár más okból keletkezett és a biológiai sokféleséget
súlyosan és közvetlenül fenyegető veszélyt jelentő tevékenységekkel vagy
eseményekkel kapcsolatos szükségintézkedésekre vonatkozó nemzeti programokat,
valamint bátorítja a nemzetközi együttműködést az említett nemzeti
erőfeszítések kiegészítésére, és - ahol szükséges és az érintett Államok vagy
regionális gazdasági integrációs szervezetek egyetértésével találkozik - közös
biztonsági terv kidolgozására.
A genetikai erőforrások hozzáférhetősége
1. Elismerve az Államok szuverén
jogát a nemzeti erőforrásaik felett, a genetikai erőforrások
hozzáférhetőségének meghatározása a nemzeti kormányok
fennhatósága alá tartozik, és a nemzeti törvénykezésnek van alárendelve.
2. Minden Szerződő Fél törekszik
olyan feltételek megteremtésére, amelyek megkönnyítik a genetikai erőforrások
hozzáférhetőségét más Szerződő Fél által folytatandó, környezeti szempontból
megfelelő felhasználásra, és amelyek nem eredményeznek ezen Egyezmény célkitűzéseit hátráltató
korlátozásokat.
7. Minden Szerződő Fél
megfelelőképpen jogi, igazgatási vagy politikai intézkedéseket tesz a 16. és
19. Cikkelyek alapján, illetőleg, ahol szükséges, ott a 20. és 21. Cikkelyek
által meghatározott pénzügyi mechanizmuson keresztül, abból a célból, hogy
biztosítsa a kutatás és fejlesztés eredményeinek és a genetikai erőforrások
kereskedelmi és más hasznosításából származó haszonnak a méltányos és egyenlő
módon történő megosztását azzal a Szerződő Féllel, amelyik ezeket az erőforrásokat biztosítja. Ezt a
megosztást kölcsönösen elfogadott feltételek mellett kell megvalósítani.
A technológia hozzáférhetősége és átadása
1. Minden Szerződő Fél, elismerve,
hogy a technológia magában foglalja a biotechnológiát, és mind a technológia
hozzáférhetősége, mind annak átadása a Szerződő Felek között alapvetően fontos
ezen Egyezmény céljainak eléréséhez, kötelezi magát ezen Cikkely rendelkezéseinek
megfelelően a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható hasznosítása vagy
a genetikai erőforrások felhasználása szempontjából lényeges és jelentős
környezetkárosítást nem okozó technológiák más Szerződő Felek általi
hozzáférhetőségének és a nekik való átadásának a biztosítására és/vagy
elősegítésére.
3. Minden Szerződő Fél
megfelelőképpen jogalkotási, közigazgatási vagy politikai intézkedéseket hoz
azzal a céllal, hogy a Szerződő Felek, különösen azok a fejlődő országok,
amelyek genetikai erőforrásokat biztosítanak, kölcsönös egyeztetett feltételek
mellett hozzájussanak azokhoz a technológiákhoz és átvehessék azokat, amelyek ezen forrásokat hasznosítják, beleértve
a szabadalommal vagy más szellemi tulajdonjogokkal védett technológiát, ahol
szükséges a 20. és 21. Cikkelyek rendelkezései szerint, a nemzetközi joggal
összhangban és az alábbi 4. és 5. bekezdések figyelembevételével.
4. Minden Szerződő Fél megfelelőképpen
jogalkotási, közigazgatási és politikai intézkedéseket tesz azzal a céllal,
hogy a magánszektor elősegítse a fenti 1. bekezdésben említett technológia
hozzáférhetőségét, közös fejlesztését és átadását a fejlődő országok állami
intézményeinek, valamint magánszektorának hasznosításra, és ebben a
vonatkozásban aláveti magát az ezen
Cikkely 1., 2. és 3. bekezdésében foglalt kötelezettségeknek.
Műszaki és tudományos együttműködés
A biotechnológia kezelése és az abból származó haszon
elosztása
1. Minden Szerződő Fél
megfelelőképpen jogalkotási, közigazgatási vagy politikai intézkedéseket tesz
annak érdekében, hogy biztosítsa a biotechnológiai kutatási tevékenységekben
való hatékony részvételt azon Szerződő Felek és különösen a fejlődő országok
számára, amelyek ezen
kutatásokhoz a genetikai erőforrásokat biztosítják, és ahol az lehetséges az
ilyen Szerződő Feleknél.
4. Minden Szerződő Fél közvetlenül
biztosítja vagy a fennhatósága alá tartozó és a fenti 3. bekezdésben
hivatkozott szervezeteket biztosító bármely természetes vagy jogi személy
számára előírja, hogy biztosítsa azon Szerződő Fél számára, amelynek ezeket a szervezeteket szállítják, a
felhasználásra és a biztonsági rendszabályokra vonatkozó, rendelkezésre álló
összes információt, amelyet ez utóbbi Szerződő Fél megkövetel az ilyen
szervezetek kezeléséhez, továbbá minden rendelkezésre álló információt a
specifikus szervezetek lehetséges káros hatásáról.
7. Tekintetbe veszik továbbá a
fejlődő országok sajátos helyzetét, beleértve az olyan, környezeti szempontból
legsebezhetőbbekét, mint amelyek arid
vagy szemiarid éghajlatú térségekkel, tengerparti és
hegyvidéki területekkel rendelkeznek.
1. Ezen Egyezmény céljait
teljesítendő, létre kell hozni egy mechanizmust a fejlődő ország Felek számára
az anyagi erőforrások biztosítása érdekében, adományozási és koncessziós
alapon, amelynek alapvető elemeit ez a Cikkely írja le. A mechanizmus a Felek Konferenciájának
felügyelete és irányítása alatt működik, valamint annak tartozik elszámolási
kötelezettséggel, ezen Egyezmény megvalósítása érdekében. Ezen mechanizmus működését olyan
intézményi struktúra valósítja meg, amelyet a Felek Konferenciájának első ülése
határozhat majd meg. Ezen Egyezmény céljai érdekében a Felek Konferenciája
határozza meg az ilyen források hozzáférhetőségére és felhasználására vonatkozó
politikát, stratégiát, program prioritásokat és az alkalmasság kritériumait. A
hozzájárulásoknak olyanoknak kell lenniük, hogy számításba vegyék a 20.
Cikkelyben hivatkozott összegek előreláthatóságának, megfelelő voltának és
időbeli folyósításának szükségességét, összhangban a Felek Konferenciája által
időszakonként meghatározott szükséges források összegével, valamint a 20.
Cikkely 2. bekezdésében hivatkozott listára felvett, támogatást nyújtó Felek
közötti tehermegosztás fontosságát. Önkéntes hozzájárulás is tehető a fejlett
ország Felek és más országok által, illetve más forrásokból. A mechanizmus
demokratikus és nyílt irányítási rendszer keretében működik.
Kapcsolat más nemzetközi egyezményekkel
a) meghatározza
a 26. Cikkely szerint küldendő információ formáját és időszakát, valamint
tanulmányozza ezen információt és a bármely kiegészítő testület által
benyújtott jelentéseket;
b) felülvizsgálja
a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 25. Cikkellyel összhangban adott
tudományos, műszaki és technológiai tanácsokat;
c) a
28. Cikkely szerint - szükség szerint - megvizsgál és elfogad jegyzőkönyveket;
d) a
29. és 30. Cikkely szerint - szükség szerint - megvizsgál és elfogad ezen
Egyezményre és mellékleteire vonatkozó módosításokat;
e) megvizsgál
minden jegyzőkönyvre és hozzá tartozó mellékletre vonatkozó módosítási
javaslatot, és amennyiben úgy határoz, javasolja azok elfogadását az adott
jegyzőkönyvben részes Feleknek;
f) a
30. Cikkely szerint - szükség szerint - megvizsgál és elfogad ezen Egyezményhez
további mellékleteket;
g) olyan
kiegészítő testületeket alapít, különösen a tudományos és technikai tanácsok
biztosítására, amelyeket szükségesnek tart ezen Egyezmény megvalósításához;
h) a
Titkárságon keresztül kapcsolatot tart a jelen Egyezményben foglalt ügyekkel
foglalkozó egyezmények végrehajtó testületeivel abból a célból, hogy azokkal az
együttműködés megfelelő formái alakuljanak ki; és
i) megvizsgál
és vállal minden olyan további feladatot, amely az Egyezmény céljainak
elérésére a működése közben nyert tapasztalatok alapján szükségessé válik.
a) a
23. Cikkelyben meghatározott Felek Konferenciája üléseinek megszervezése és
kiszolgálása;
b) bármely
jegyzőkönyvben a számára meghatározott feladatok ellátása;
c) az
Egyezmény szerinti feladatainak végrehajtásáról jelentések készítése és ezek
bemutatása a Felek Konferenciáján;
d) együttműködés
más érintett nemzetközi testületekkel, és különösen olyan adminisztratív és
szerződéses megállapodások létesítése, amelyekre feladatainak hatékony ellátása
érdekében szükség lehet;
e) a
Felek Konferenciája által meghatározott más feladatok ellátása.
Kiegészítő testület a tudományos, műszaki és
technológiai tanácsadásra
a) a
biológiai sokféleség helyzetéről tudományos és műszaki értékelést ad;
b) tudományos
és műszaki értékelést készít a jelen Egyezmény rendelkezései alapján tett
intézkedések típusainak hatásairól;
c) azonosítja
azokat az újító jellegű, hatékony és korszerű technológiákat és eljárásokat,
amelyek a biológiai sokféleség megőrzésével és fenntartható használatával
kapcsolatosak, továbbá tájékoztat az ilyen technológiák fejlesztése és/vagy
átadása elősegítésének módjairól és eszközeiről;
d) tanácsot
ad a biológiai sokféleség megőrzésével és fenntartható használatával
kapcsolatos tudományos programokra és a nemzetközi kutatási-fejlesztési
együttműködésre; és
e) válaszol
azokra a tudományos, műszaki, technológiai és módszertani kérdésekre, amelyeket
a Felek Konferenciája és annak kiegészítő testületei ehhez a testülethez
intézhetnek.
3. Ezen Egyezmény ratifikálása,
elfogadása, jóváhagyása, a hozzá való csatlakozás során vagy bármikor később,
egy állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet
írásban nyilatkozatot tehet a Letéteményesnek,
hogy azon vitákban, amelyek az 1. vagy 2. bekezdés szerint nem rendezhetők,
kötelezőként az alábbi megoldások közül az egyiket vagy mindkettőt fogadja el:
a) döntőbíráskodás
a II. Melléklet 1. részében lefektetett eljárással összhangban;
b) a
vita beterjesztése a Nemzetközi Jogbírósághoz.
Az Egyezmény vagy a jegyzőkönyvek módosítása
Mellékletek elfogadása és módosítása
a) az
Egyezmény vagy bármely jegyzőkönyv mellékleteit a 29. Cikkelyben foglalt
eljárás szerint javasolják és fogadják el;
b) bármelyik
olyan Fél, amelyik nem tudja elfogadni egy újabb, ezen Egyezményhez csatolt
vagy egy olyan jegyzőkönyv mellékletét, amelyben részes Fél, erről írásban
értesíti a Letéteményest, a Letéteményestől kapott, az elfogadásra vonatkozó
értesítés keltétől számított egy éven belül. A Letéteményes minden Felet
haladéktalanul értesít minden ilyen bejelentésről. Egy Fél bármikor
visszavonhatja egy korábbi, az elfogadást elutasító bejelentését és ezzel a
mellékletek hatályba lépnek az adott Fél számára az alábbi c) pont
szerint;
c) az
elfogadásra vonatkozó letéteményesi értesítés keltétől számított egy év elteltével
a mellékletek hatályba lépnek ezen Egyezmény vagy bármely vonatkozó jegyzőkönyv
minden olyan részes Fele számára, amelyek a fenti b) pontnak megfelelően
nem tesznek észrevételt.
Az Egyezmény és jegyzőkönyveinek viszonya
Ez az Egyezmény aláírásra nyitva áll
Rio de Janeiróban minden állam és regionális gazdasági integrációs szervezet
számára 1992. június 5-től 1992.
június 14-ig, és az Egyesült Nemzetek székházában, New Yorkban, 1992. június
15-től 1993. június 4-ig.
Ratifikálás, elfogadás vagy megerősítés
1. Az Egyezmény és bármelyik
jegyzőkönyv csatlakozásra nyitva áll az Államok és regionális gazdasági
integrációs szervezetek számára azután
is, hogy az Egyezmény vagy a vonatkozó jegyzőkönyv aláírási határideje lejárt.
A csatlakozás dokumentumát a Letéteményesnél helyezik el.
3. Minden Szerződő Fél számára,
amelyik a harmincadik ratifikáló, elfogadó vagy megerősítő dokumentum letétbe
helyezése után ratifikálja, fogadja el, erősíti meg ezen Egyezményt vagy
csatlakozik ahhoz, az
kilencven nappal azt követően lesz hatályos, hogy az adott Szerződő Fél a
ratifikáló, elfogadó, megerősítő vagy csatlakozó dokumentumát letétbe helyezte.
4. Bármelyik
jegyzőkönyv, hacsak a jegyzőkönyv másként nem rendelkezik, a jegyzőkönyvet
ratifikáló, elfogadó vagy megerősítő, vagy ahhoz csatlakozó Szerződő Fél
számára akkor lesz hatályos, miután a fenti 2. bekezdés szerint az hatályba lép
kilencven nappal azt követően, hogy az adott Szerződő Fél letétbe helyezi a
ratifikáló, elfogadó, megerősítő vagy csatlakozó dokumentumát, vagy azon a
napon, amikor az Egyezmény a Szerződő Fél számára hatályba lép, aszerint, hogy
melyik következik be későbbi időpontban.
Az Egyezményhez nem lehet
fenntartásokat csatolni.
Pénzügyi ideiglenes rendelkezések
Titkársági ideiglenes rendelkezések
Készült Rio de Janeiróban, 1992.
június 5. napján.
1. Ökológiai rendszerek és
élőhelyek: nagy diverzitású,
nagyszámú endémikus vagy veszélyeztetett fajt vagy
eredeti élőhelyet tartalmaznak; vándorló fajok számára szükségesek; társadalmi,
gazdasági, kulturális vagy tudományos jelentőségűek; vagy amelyek reprezentatívak,
egyedülállóak vagy kulcsfontosságú evolúciós vagy más biológiai folyamatokkal
kapcsolatosak;
3. Társadalmi, tudományos vagy
gazdasági jelentőségű, meghatározott genomok és
gének.
3. Bármely megüresedett tisztség a
kezdeti kijelöléssel azonos módon töltendő be.
A döntőbíróság valamelyik fél
kérésére lényeges, ideiglenes védelmi intézkedéseket javasolhat.
A vitázó felek elősegítik a
döntőbíróság munkáját minden rendelkezésükre álló
eszközzel különösképpen úgy, hogy
a) ellátják
minden vonatkozó dokumentummal, információval és eszközzel, és
b) ha
szükséges, lehetővé teszik tanúk vagy szakértők felkérését és bizonyítékaik
megszerzését.
A döntőbírósági eljárásra és tárgyra
vonatkozó döntések a tagok többségi szavazatával születnek.
A békéltető bizottság
kompetenciájával kapcsolatos nézeteltérést a bizottság dönti el.”
3. § (1) Ez a törvény a kihirdetését
követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1994. május 25. napjától
kell alkalmazni.
(2) A törvény végrehajtásáért a
természetvédelemért felelős miniszter, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős
miniszter, a gazdaságpolitikáért felelős miniszter, a vízgazdálkodásért felelős
miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter felelős.